Indokoltnak tartja a gyermektartásdíj felemelését? Itt vannak a feltételek.
szerző(k): dr. Gulyás Eszter/dr. Rózsás Mirtill
Családjogi cikksorozatunk első részében a gyermektartásdíj megváltoztatását, azon belül annak felemelését járjuk körbe és ismertetjük azon feltételrendszert, melyek indokolhatják az emelt összegű gyermektartásdíj iránti igényérvényesítést.
Annak érdekében, hogy a tisztelt Olvasó ne csak elméleti, hanem gyakorlati képet is kapjon a gyermektartásdíj felemelésével kapcsolatban, úgy egy 2020. évben született bírósági döntés (BH.2020.330.) példáján keresztül az alábbiakban foglalnánk össze a főbb tudnivalókat.
Tényállás
A BH.2020.330. számú döntés tényállása szerint a felek házasságából kettő gyermek született. A bontóperben a házasságuk felbontása és a gyermekekkel kapcsolatos járulékos kérdések (szülői felügyeleti jog, kapcsolattartás és gyermektartásdíj) tekintetében 2010-ben egyezséget kötöttek. Jelen cikk témájának szempontjából az egyezséget csak a gyermektartásdíj vonatkozásában részletezzük. A felek abban állapodtak meg, hogy az alperes gyermekenként havonta 50.000,- Ft összegű gyermektartást fizet, azaz összesen 100.000,- Ft-ot. Az egyezség megkötésének idején a gyermekek még óvodás korúak voltak. A felek vagyoni helyzete meglehetősen eltérő volt, felperes havonta nettó 80.000,- Ft-ot keresett, míg alperes az adóhatóság felé 150.000,- Ft jövedelmet jelentett be, de ténylegesen havi 750.000,- Ft összegű bevétele volt.
Kereseti kérelem, továbbá az elsőfokú bíróság döntése
Felperes gyermektartásdíj felemelése iránt 2017-ben keresetet nyújtott be, melyben kérte a bíróságtól, hogy gyermekenként havi 75.000,- Ft összegre emelje fel a tartásdíj mértékét. A gyermektartásdíj felemelése mögötti indokot felperes abban látta, hogy a 2010-ben kötött egyezségük óta 7 év telt el, a gyermekek szükségletei megemelkedtek és lényeges körülményváltozás, hogy a kapcsolattartási rend is akként módosult, hogy alperes már kevesebb időt tölt a gyerekekkel, amely anyagi többletet jelent a felperes számára.
A bíróság első fokon helyt adott felperes keresetének és gyermekenként 75.000,- Ft összegű tartásdíj megfizetésére kötelezte alperest. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 4:210.§ (1) bekezdése értelmében elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a bontóperi egyezség megkötése óta történt-e a körülményekben olyan változás, amely alapján a tartás változatlan teljesítése a felperes lényeges jogi érdekét sértette.
Ptk. 4:210.§ (1) bekezdése szerint:
„Ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható.”
Felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a gyermekek indokolt szükségletei megemelkedtek és alperes vagyoni helyzetéből adódóan képes megfizetni az emelt összegű gyermektartásdíjat. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy felperes eleget tett a bizonyításnak: az egyezségkötés óta a gyermekek többet tartózkodnak felperesnél, iskolások lettek és ezen objektív tények önmagukban alkalmasak lehetnek a gyermektartásdíj mértékének megváltoztatására. A gyermekekkel kapcsolatos kiadások reálisak voltak, szükségletükhöz igazodnak, azaz nem tartalmaznak luxuskiadásokat, így indokoltnak tekinthetők. Azonban alperes oldaláról is szükséges volt vizsgálni az ő teljesítőképességét. E körben a bíróság megállapította, hogy bár minimálbérre van bejelentve, jó életszínvonalon él és a valós jövedelme sokkal magasabb a bevallottnál, így alperes képes az emelt összegű gyermektartásdíj megfizetésére.
Másodfokú bíróság döntése
Az alperes fellebbezést nyújtott be, melynek során a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a gyermektartásdíj felemelés iránti keresetet.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy felperes a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében előírt konjunktív törvényi feltételei közül a lényeges jogi érdeksérelmét nem bizonyította, ugyanis a felperes keresete akkor vezethetett (volna) eredményre, ha bizonyítja azt, hogy az általa állított változásokra tekintettel a lényeges jogi érdekét a 2010-ben megkötött egyezség szerinti gyermektartásdíj mértéke sérti.
A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy valóban emelkedtek a gyermekek indokolt szükségletei és alperes is teljesítőképes, azonban felperes jövedelme az egyezségkötés óta pozitív irányba változott, így a megnövekedett jövedelméből a korábbinál nagyobb összeget tud fordítani a gyermekek tartására. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a keresetet elutasította.
A Kúria döntése és jogi indokai
A másodfokú bíróság ítéletével szemben felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy az a tény, hogy a gyermeket természetben gondozó szülő jövedelmi helyzete pozitív irányba változott, kizárja-e a lényeges jogi érdeksérelmének a megállapítását. Ismét kihangsúlyozzuk a Ptk. 4:210. § (1) bekezdését, amely kettős feltételt támaszt a gyermektartásdíj felemelése iránt, így a tartás alapjául szolgáló körülmények változásán túl szükséges az is, hogy amennyiben nem emelkedne a tartásdíj összege, úgy lényeges jogi érdeksérelem valósulna meg.
A jogi (lényeges) érdeksérelmet a keresetet benyújtó szülő oldaláról kell értékelni, vagyis a körülményváltozás eléri-e azt a szintet, amikor a gyermektartásdíj változatlan fennmaradása a természetben gondozó szülő részére lényeges sérelmet jelent. Az, hogy mikortól beszélhetünk lényeges érdeksérelemről, mindig a konkrét ügy alapján állapítható meg.
A Kúria megállapította, hogy a gyermektartásra kötelezett oldalán nem csökkenthető a gyermektartás azon az alapon, hogy a gyermeket természetben gondozó szülő jövedelme utóbb növekedett, ugyanis ő a gyerektartást természetben szolgáltatja (Ptk. 4:126.§ (1) bekezdés). Ezen körülményváltozás nem ebben a körben, hanem majd a tartás mértékének meghatározásakor – a Ptk. 4:128.§ (2) bekezdés b) pontja alapján – a szülők közötti teherviselés arányánál kerül meghatározásra.
Összegzés
Amennyiben gyermektartásdíj felemelése iránti igény merülne fel, úgy az arra vonatkozó legfőbb feltételrendszert a Ptk. 4:210.§ (1) bekezdésében találjuk. A feltétel kettős, tehát a felek korábban meghatározott gyermektartáshoz képest körülményváltozás következett be és ezen változás miatt szülői oldalról lényeges jogi érdeksérelmet okozna, ha a gyermektartásdíj mértéke nem emelkedne. Ahogyan a BH2020.330. számú döntés is rámutatott: nem kell attól tartania a gyermeket gondozó szülőnek, hogy önmagában a jövedelmének növekedése miatt a bíróság azt állapítaná meg, hogy nincsen helye a gyermektartásdíj felemelésének. A jövedelem növekedést a bíróság a gyermektartásdíj mértékénél fogja értékelni és eszerint mérlegelni, hogy milyen összegű gyermektartásdíj emelést lát indokoltnak. A Kúria kiemelte azt is, hogy körülményváltozásként értékelhető lényegében minden olyan élethelyzet-változás, amely a korábbi tartásdíj megállapításához képest kihat a tartásdíj mértékére, így például: munkahely és családi körülmények megváltozása, vagy a gyermek indokolt szükségleteinek módosulása.
***
Amennyiben gyermektartásdíjjal, annak megváltoztatásával vagy hátralékos tartásdíj érvényesítésével kapcsolatban kérdése merülne fel, forduljon hozzánk bizalommal!
